Mesénkben a sorsunk? Koltai Róbert és Micimackó

"Mackó hirtelen megállt, és izgatottan mutatott a földre:
-Ide nézz!
- Hová? - kiáltott Malacka, és nagyot ugrott ijedtében. De rögtön észrevette, hogy gyávaság volt így megijedni, tehát még egyet-kettőt ugrott, jelezve, hogy ő ezt csak tornagyakorlat gyanánt teszi." (Részlet a műből, ford. Karinthy Frigyes)

Koltai Róbert harminc évvel ezelőtt a kaposvári Csiky Gergely színházban hatalmas sikerrel játszotta Micimackót. A rendkívüli színészi alakításon túl még mi lehet a siker titka? Miért szeretjük annyira Micimackót és barátait? Hogyan szólnak a történetek rólunk és nekünk? Mindannyiunk lelkében ott él Micimackó, Malacka, Nyuszi, és a Többiek, és kalandjaik velünk is megesnek olykor. Egy derűs este, ahol jót mulathatunk azon, ahogyan a mese szeretetteljesen megmutatja, milyenek is vagyunk valójában. Koltai Róberttel idézzük fel a Micimackó hangulatát és a mesével kapcsolatos élményeinket, és megtudhatjuk azt is, hogy a mese legmulatságosabb történetei szimbolikusan hogyan jelentek meg az ő életében.

„Gyermekoromban is ez volt az egyik kedvenc könyvem – aztán színészként újból összetalálkoztam Micimackóval. A hetvenes években mutattuk be, és legalább három évig játszottuk. Közben háromszor is felújították a darabot, de én maradtam Micimackó, az örök Micimackó.” (Koltai Róbert)