Brahms-sorozat - IV. hangverseny

BRAHMS-SOROZAT – IV. HANGVERSENY

Műsor:
Brahms: a-moll kettősverseny, op. 102.
Brahms: II. (D-dúr) szimfónia, op. 73.

Közreműködik:
Haruka Nagao – hegedű
Devich Gergely – cselló
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kollár Imre

Johannes Brahms 1887-es keltezésű a-moll kettősversenyének tartalmas zenei anyaga a szerző eredeti szándéka szerint ötödik szimfóniájának alapjául szolgált volna. Ezért talán nem meglepő, hogy a végül hegedű-gordonka szólóra és zenekarra komponált mű inkább a klasszikus sinfonia concertante hagyományát folytatja, mint a versenyművekét. A sinfonia concertante a XVII-XVIII. század egyik sajátos zenei műfaja. Tulajdonképpen nem más, mint a szimfónia és a versenymű elegye, melynek gyökerei a barokk concerto grossóból erednek, majd a romantika korától a kettős-hármasversenyek műfajában folytatódnak. A sinfonia concertante legfőbb jellegzetessége, hogy nem egy, hanem több szólóhangszert juttat igényes zenei feladathoz. Brahms ezzel a darabjával igyekezett Joachim Józsefhez, híres hegedűs kortársához fűződő barátságát újraéleszteni. A két szólóhangszer alkalmazása egyszerre ad lehetőséget kamarazenei és szimfonikus karakterek alkalmazására, melyek aztán Brahms keze alatt rendkívül tartalmas, háromtételes – több mint harminc perc időtartamú – kompozícióvá formálódtak.

Brahms II., D-dúr hangnemű szimfóniája 1877 nyarán keletkezett, amikor szerzője a karintiai Wörthi-tó mellett tartózkodott. A csodálatos természeti környezet hallhatóan befolyással volt a darab hangulatára, melyben egyszerre van jelen a derű és a szomorúság. Bár Brahms azt írta kiadójának, hogy új szimfóniája „olyan melankolikus, hogy Ön nem fogja tudni elviselni”, ez a megállapítás azonban legfeljebb a második tételre vonatkozhat. A nyitótételt sokkal inkább a pasztorális jelleg határozza meg, így ennek kapcsán kézenfekvő a Beethoven VI. szimfóniájával való párhuzam említése. A tréfás karakterű, harmadik tételt indító könnyed oboatéma – mely aztán szinte önmaga torzképévé válik – mozaikszerűen váltakozik a reneszánsz kor metrumváltásokra épülő, úgynevezett „proporciós táncpárjainak” technikájával. A befejező, negyedik tétel kezdetén megszólaló kísérteties, visszafojtott vonóstéma váratlan kirobbanáshoz vezet, hogy aztán a brahms-i életmű egyik legfelszabadultabb, sodró lendületű fináléja zárja le a kompozíciót. A II. szimfónia ősbemutatója kapcsán magyar szálra is találunk, ugyanis a Bécsi Filharmonikusok élén a világhírű, győri születésű Richter János állt a karmesteri dobogón. További érdekesség, hogy a darab első előadását az 1877 december végi időponthoz képest néhány héttel korábbra tervezték, ezt azonban el kellett halasztani, mert a muzsikusokat lefoglalta Wagner A Rajna kincse című operájának betanulása.

– baljos –

HARUKA NAGAO hegedűművész a Tokiói Művészeti Egyetemen végzett tanulmányai mellett tanult Grazban és a budapesti Zeneakadémián is. Hallgatóként és ifjú zeneművészként is számos verseny díjazottja. 2001-ben legfiatalabbként nyerte el a Toshiya Eto Hegedűverseny első díját, legutóbbi győzelmét Magyarországon aratta, a 2018-as Flesch Károly Nemzetközi Hegedűversenyen. Koncertművészként számos zenekarral dolgozott együtt. Többször szerepelt japán TV- és rádióműsorokban. 2008-tól a Quelle Quartett, 2017-től a HaruQuartet vonósnégyes tagja. Előbbivel közreműködője volt a tokiói és bécsi zenei egyetemek együttműködéséből született Haydn Total projektnek, melynek során felvették, majd egy CD-sorozatban kiadták Haydn 68 vonósnégyesét. 2012–2015 között a Sinfonietta Shizuoka koncertmestere, 2016-tól a Magyar Állami Operaház Zenekarának koncertmestere.

DEVICH GERGELY gordonkaművész muzsikusdinasztia legifjabb tagja. Édesanyja Kovalszki Mária zongoraművész, nagyapja, Devich János gordonkaművész, a Zeneakadémia professzor emeritusa. Nyolcévesen kezdett csellózni. 2012-ben nyert felvételt a Zeneakadémia különleges tehetségeket nevelő osztályába, mestere Mező László. Számos verseny díjazottja. Fellépett már Londonban, a Magyar Kulturális Intézetben. 2012-ben a Zuglói Filharmóniával debütált a Művészetek Palotájában. 2014-ben a Magyar Televízió (MTVA) felkérésére ő képviselte Magyarországot a 2014-es Fiatal Zenészek Eurovízióján a németországi Kölnben. Eredményeit Junior Prima Díjjal és Cziffra Tehetség Díjjal ismerték el. 2015-ben és 2018-ban önálló estje volt a Zeneakadémián, és megjelent első hanglemeze. Szólistaként játszott a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Concerto Budapesttel, a MÁV Szimfonikusokkal, a Marosvásárhelyi Filharmóniával és az Anima Musicae Kamarazenekarral is.