Képzeletbeli operett

Képzeletbeli Operett (L’Opérette imaginaire)

1998-ban Claude Buchvald rendezte meg Novarina e darabját, s még ez évben bemutatták a párizsi Őszi fesztivál keretén belül a Bastille Színházban, majd 2001-ben Peter Brook színházában, a Bouffes du Nord-ban is. Novarina előadásaiban a színészek a szavak zamatos húsát ropogtatják szájukban. Felfalják a világot, úgy, hogy kimondják azt a maga teljességében.  Elterjedt a francia színházi életben mára egy olyan fogalom, hogy „novarina-színész”. Debreceni látogatása alkalmával az egyetemen tréfásan jegyezte meg ezzel kapcsolatban Valère Novarina: színészeit úgy választja ki, hogy megnézi a fogazatukat. Ez természetesen nem igaz, de ezzel akarta érzékeltetni, hogy nála rendkívül fontos a szavak kimondásának intenzitása, valóságos szó-akrobatákkal dolgozik együtt. Ebből ered különös vonzódása a neologizmusok, végtelen felsorolások és főként a különböző drámai kifejezőeszközökkel való szédületes játék iránt. Egy fonálra fűzve láthatjuk az előadásban a klasszikus tragédia, a zenés színház, a commedia dell’arte, a shakespeare-i dráma, a csehovi színház sémáit, s mindezt egy „képzeletbeli” operett köntösébe bújtatva. A párizsi előadás zenéjét Christian Paccoud harmonika-mágus szerezte, akinek művészetét a debreceni közönség a DESZKA Fesztiválon már megcsodálhatta.
Az író a fesztiválunkra fordításomban megjelent, A test fényei című kötetének bemutatójára jött el hozzánk. Ez alkalommal ő és a zeneszerző rövid műhelymunka keretében dolgoztak színészeinkkel, amelynek során – az író szavaival élve – valóságos művészi szerelem szövődött közöttük. Ekkor jött az ötlet, hogy a Képzeletbeli Operettet a Csokonai Színházban együtt vigyük színre magyar nyelven. Ez a vállalkozás szenzációszámba megy, mivel ezt a darabját eddig Novarina maga még sehol nem rendezte meg.
Rideg Zsófia, dramaturg, fordító

Zenészek:
Pál Lajos(harmonika)
Tálas Anna(hegedű)
Csonka László(klarinét)

Mivel eleinte nem talál rendezőt darabjaihoz, a színészek nógatására végül megteszi a nagy lépést, és 1986 óta rendezi is műveit. Az Élet drámája (Le drame de la vie), 2587 szereplőjével, így kerül végül bemutatásra az Avignon-i Fesztiválon, amely azután előadásai többségét fogadja: Beszéd az állatokhoz (Discours aux animaux)1987-ben, Ti, akik az időben laktok (Vous qui habitez le temps) 1989-ben, Az ember teste (Le chair de l’homme) 1995-ben, A vörös kezdet (L’Origine Rouge) 2000-ben, a Színpad (La Scène) c. előadást 2003-ban.  2006-ban a Comédie Française repertoárjára kerül a Dühödt tér című darabja, szintén az ő rendezésében. Grafikusként és festőként a színházak színpadán egyesíti különböző tevékenységeit, hogy egy újító, eredeti, lényegében költői művet hozzon létre, amely megújítja a színházat, egy szinte fékezhetetlen nyelven, a folyamatos lázadás állapotában.
Szerte Európában fordítják és játsszák műveit, ahogy az Egyesült Államokban, Oroszországban, Latin-Amerikában is. Legutóbbi avignon-i rendezése, az Ismeretlen tett (L’Acte inconnu) című darabjából 2007-ben óriási visszhangot váltott ki a francia színházi életben. Ez az előadása 2009 tavaszán európai turnéra indul.